
Békesség önmagaddal

Ki ne ismerne olyan helyzetet, amikor elégedetlen önmagával?
Ki ne ismerne olyan helyzetet, amikor elégedetlen önmagával? Összehasonlítja magát és másokat, eltúloz, és megtudja, ki más sokkal jobb? Vagy vannak olyan helyzetek, amelyeket szégyellünk, és jobban örülnénk, ha egyáltalán meg sem történnének. És ez a lista egyre bővül. Mindezek mögött az az (állítólagos) személyes meggyőződés áll, hogy rosszul jártunk el. Valamit rosszul csináltunk. Nem vagyunk elég jók! Az önmagunkkal való béke azt jelenti, hogy Isten részének tekintjük magunkat, mindannyian egyedülálló részei vagyunk annak az Istennek, aki teremtett minket, és aki Krisztus erejét lehelte belénk a lelkünkön keresztül. Amikor tudatában vagyok annak, hogy fénysugár vagyok, hogy Isten sugara vagyok, egyedülálló, ami sehol máshol a világon nincs és nem is lesz, akkor tudom: amilyen vagyok, olyan valóságos vagyok! Amit megtettem, azt egy másik élettervemmel elterveztem, hogy eltartsam magam és másokat az anyagi világban a tökéletesség felé vezető úton. "Igen"-t mondtam mindenre, amit tettem, és ez történt velem. Kész voltam és vagyok tanulni. Mint egyén az anyagban és mint Isten része. Minél jobban kisugárzik belőlem Istennek ez a része, annál nagyobb teret kap a lelkem, és annál több tudatosságra lesz szükségem, hogy járjam az utamat, és menjek végig a tanulási feladataimon. A BÉKE kulcsa a szeretet: szerethetünk, mert Isten szeret minket, és minden nap megajándékoz minket szeretetével. Az önbéke és az önszeretet a kezdete a „Béke minden létezővel!” – Én vagyok! Én vagyok!